Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kirándulás előélete

2014.07.25
Összetartunk- mondják mások. De ha nekünk ez a természetes! Napi szinten egymásra vagyunk utalva, miért ne tartanánk össze. A gyermekgyógyászok egyébként is kicsit mások. Talán azért mert kicsit megmaradunk gyereknek...
És ami még nagyon fontos: nem felejtjük el nyugdíjasainkat, azokat, akik már nem dolgoznak velünk. Ők is mindig velünk tartanak. ( Ha lehet azt mondani, ők mindig az elsők között kérdezik: most hová fogunk menni?
Voltunk többször a Zemplénben, voltunk Kassán, legalább kétszer a Mátrában: Hollókőn egyikünket menyecskének öltöztették be az ottani asszonyok, Parádsasváron üveget csiszoltunk. És a "meserdő" Szatmárban!!! Hihetetlen látvány volt, sok-sok gomba sorakozott a házunk mögött- természetesen a többsége légyölő galóca volt, de gyönyörü. Két éve Somoskőt látogattuk meg az Ipolytarnóci Ősláppal karöltve, és bár az idő nem volt aznap kegyes hozzánk, nem bántuk, mentünk és élveztük. És persze megnéztük  a bazaltorgonát is, hihetetlen látványban volt részünk általa.Tavaly a Tisza-tónál voltunk, szerintem mindenkit elbüvölt a poroszlói intézmény. És láttuk Nagy Ferót, amint egy falunapon nagyon aranyosan hangulatot csinálta maroknyi nézőnek.:)
Az idén is kirándulunk: a cél Aggtelek lesz. Az ember azt gondolná, ez a hely az, amit mindenki előbb-utóbb biztosan meglátogat, hiszen a gyerek osztálykirándul, a család sem hagyhatja ki... De mégis. Amikor elárultam a célt, mindenki örült neki. "Barlangba ugye megyünk?"- kérdezték szinte kivétel nélkül. Egyébként a végső megjegyzés mindenütt az volt: nekünk valóban mindegy, hová szervezed, csak együtt legyünk!
Hát így...
Megvannak a kialakult szerepek: Gabi szervez, foglal, telefonál, Miklósék főznek- mert a bográcsozás nem maradhat el- Géza kuktálkodásával, a többiek, ha olyan a hely, kirándulnak. És mindenki élvezi azt, hogy együtt vagyunk.

 

Csak úgy.
 
Képek a Galériában "Gyermekalapellátás másképp" címmel láthatók.