Pető Gabriella-Az Élet szép...

• Elsősorban az a meghitt hangulat, amikor odabújnak hozzám a gyerekek, és szép csendben elvarázsolom őket a mesék birodalmába. Ilyenkor nincs más tennivaló, nincs házimunka, csak az, hogy mesét olvassak. ( Gondoljunk csak arra, hogy milyen jó volt hallgatni Szabó Gyula mély, öblös, kellemes orgánumát, amely megjelent a Magyar Népmesékben?)

• Az egészséges személyiségfejlődéshez nagyon fontos a szülők közelsége, hiszen ott maximális biztonságban érzi magát a gyermek. S ha netán félnének is a hétfejű sárkánytól, rögtön megnyugtatja őket az a tudat, hogy van, aki megvéd tőle.

• A meséknek nagyon sok tanulsága van. A jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését. A szegény szerencsével jár, a kapzsi pedig elveszíti a vagyonát. Aki segítőkész, az nyer, aki nem segít, az veszít. stb. Sokszor olyan szituációkba keveredünk a mesék világában, amit teljesen át lehet építeni a saját életünkre is. A tanulságok azt a célt szolgálják, hogy fejlesszék a gyerekeknek egy –egy problémás helyzet előtt a döntéskészségüket.

• Rendkívüli szókincset lehet szerezni a mesék hallgatása során. Lehetőség nyílik szómagyarázatokra is, hiszen a gyermekek ismerete még nagyon hiányos.

Egy nagyon jó mesével sok-sok információ birtokába lehet jutni.

• Az iskolában tanulandó fogalmazást is megkönnyíti a gyerekeknek, hiszen van eleje ( Egyszer volt….), van vége ( Aki nem hiszi….) és van közepe is, ahol a cselekmény kibontakozik. A fogalmazás készségüket lehet vele fejleszteni, hiszen látják a történetek teljes kibontakozását, lezárását. Ugyan még nem tudatos óvodás korban, de sokat segíthet majd nekik az iskolás években a fogalmazás órákon.

• Növeli a gyermekek fantáziáját, még akkor is, ha pár kép van a mesekönyvben. Elképzelni, ahogy a főszereplő megy helyszínről-helyszínre, bizony nagy fantáziát igényel.

• Szerencsés esetben úgy megkedvelik a gyermekek az olvasást, hogy a későbbiekben is sok-sok könyv elolvasására ösztönzik majd magukat.

• Úgy tanultam, hogy a legjobb könyv nélkül mesélni, hiszen ilyenkor több inger is éri a gyermekeket. Nemcsak követik a fülükkel a történetet, hanem látják is a metakommunikációnk során az események lefolyását. Hiszen az arcunk is részt vesz a mese elmondásában, a hangunk is alkalmazkodik a szereplőkhöz. Maximálisan képet kaphatnak a gyerekek arról, hogy amikor dühösek vagyunk, vagy örülünk, milyen az arckifejezésünk. Ez azért is jó, mert a későbbi nevelésünk során egy nézés alapján is eldöntheti a gyermek, hogy haragszunk, vagy netán örülünk valaminek.

• Nagyon szerettünk „diavetítőzni”! Sötét, hideg téli estéken első számú szabadidős tevékenységünk volt. Amikor már nagyobbak voltak a gyerekek, ők maguk is olvasták az igazán aranyos kalandokat, ezáltal még az olvasást is gyakoroltuk.

• A mesékben az a csodálatos, hogy bennük bármi megtörténhet. A gyerekeknek azt kell megérteniük, hogy a valós életben viszont vannak korlátok, amik a mesék világában nincsenek. Ugyanakkor nagyon sokat is tanulhatnak a történetekből, mert a valóság, ha elbújtatva is, de bennük van.

• Minden szülőnek tanácsolom, hogy szánjanak időt arra, hogy gyermekeiknek mesét mondanak. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi sok hasznos információt kapnak általa a gyermekek. Nem beszélve a meghitt, nyugodt mesemondós percekről. Ezeket a pillanatokat már idősebb korukban nem fogják tudni átélni, hiszen egy serdülő gyermek ritkán olvas meséket és ritkábban igényli a szülők közelségét is. Használják ki azokat a perceket, amikor odabújnak a picik, mert később már csak nosztalgiázni tudnak róla, úgy mint ÉN!