Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ex-kérdés

2011.03.29

Természetesen tuti tippekket én sem adhatok, hisz mindenkinél más és más az alaphelyzet, de egyet tudok, akitől elváltam, nem más, mint a gyermekeim apja. Mindig ez kell , hogy lebegjen előttünk, amikor beszélünk róla másnak vagy a gyermekünknek, hiszen felerészben benne is ott van az az ember, akivel már nem tudunk tovább élni. Attól nem lesz jobb senkinek sem, ha bántjuk a távol lévőt, pedig bizton állíthatom, időnként jól esne nekem is. Amit még hajlamosak vagyunk elfelejteni: ezzel az emberrel akartuk leélni az egész  életünket. Persze az Élet máshogy tervezte a történéseket... Sosem könnyű úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de sokkal több személyes energiát von el tőlünk a folyamatos "haragszomrád", mint amennyit valójában megérne.Többet ér a későbbi életünk, a gyermekeink kiegyensúlyozott felnőtté válása. Mert a legnagyobb óvatosság mellett is lesz bennük törés, s ha még emellé  folyamatos feszültséget is pakolunk köréjük, bizonytalan felnőtté válhatnak. Ezt pedig senki nem akarhatja a gyermekének.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Sajóörös

(Török Tiborbé, 2015.12.03 20:29)

Kedves Gabika!
Egyet értek Veled. Felelősen gondolkodó szülő vagy nagyszülő sohasem tünteti fel "rossz színben" az anyát, az apát vagy a nagyszülőket. A válás a gyermek/gyermekek számára nagy törést jelent. Bármennyi szeretetet kapnak innen-onnan, akkor is lelkileg sérült gyermekek maradhatnak örökre. Sajnos egyesek ezt nem így gondolják. Az ilyen emberek szánalmasak, önzők és nem is fontos számukra igazán a gyermek.